A depresszió és kezelése

Mi a depresszió?

Mindannyian szoktunk rossz hangulattal, levertséggel küzdeni, ugyanakkor ez az állapot múlandó és csak kevésbé befolyásolja a mindennapokat. Amikor a rossz hangulat elkezdi eluralni az életünket, akkor használhatjuk igazán a depresszió kifejezést. A depresszió leírása az emberiség legrégibb írásaiban is megtalálható. A melankólia fogalmát Hippokratész alkotta meg, és a régi orvosi feljegyzésekben is szerepel. A lélektan fogalmai közül talán a depresszió az, ami a leginkább átszivárgott köznyelvbe a lehangoltság, nyomott hangulat szinonimájaként. A depresszió elnevezés azonban egy betegségcsoportot fed. Igen sokszínű kórkép, sok típusa és rengetegféle tünete lehet.

A depresszió tünetei

A depressziós kórképeknél a tünetek az életműködés 5 legfontosabb területén jelentkezhetnek:
Érzelmi tünetek: a depresszióban szenvedő emberek mély bánatot, reménytelenséget, elutasítottságot, ürességet élnek át. Semmiben nem találnak örömet, sokat szoronganak, időnként dühöngenek, gyakoriak a sírásrohamok.
Motivációs tünetek: elveszítik érdeklődésüket a külvilág felé, megszűnik a kezdeményező készség, a szexuális vágy visszaesik, közömbösek az élet dolgaival kapcsolatban.
Viselkedési tünetek: általános energia hiányban szenvednek, lelassulnak, az aktivitás és produktivitás lecsökken. Súlyos esetekben fel sem kelnek az ágyból. Testtartásuk görnyedt, beszédük halk, arcuk kifejezéstelen, kerülik a szemkontaktust.
Kognitív tünetek: a depressziós emberekre jellemző az ún. kognitív triád: automatikus, visszatérő, nehezen kontrollálható negatív szemlélet önmagukról, a világról és a jövőről. A negatív énkép miatt csak a rossz dolgokat hangsúlyozzák személyükkel kapcsolatban. Önmagukat csökkent értékűnek, alacsonyabb rendűnek látják. A tapasztalataikat negatívan értelmezik, egyfajta sötét szemüvegben látják a világot, mindenben csak a rosszat veszik észre. Kilátástalannak tartják a jövőjüket, mindig a legrosszabbra készülnek, ezért mindent halogatnak. Jellemző rájuk a bűntudattal terhelt hosszas tépelődés, a rumináció, és az ennek nyomán fellépő döntésképtelenség. Az információ feldolgozás is negatív irányban torzul, szelektíven a kellemetlen emlékeket idézik fel.
Testi tünetek: fejfájás, emésztési zavar, szédülés, kellemetlen mellkasi szorítás, a test igen változatos területén megjelenő bizonytalan eredetű fájdalom. Gyakori az étvágytalanság, vagy túl evés, alvás zavarok széles spektruma, örökös fáradtság.

A depresszió típusai

Fontos elkülöníteni a major (endogén) és a neurotikus (reaktív) depresszió típusát. A major depresszió a hangulati élet súlyos, negatív irányú változását jelenti. Kialakulásában genetikai és biológiai tényezők játszanak fő szerepet: agyi kémiai folyamatok, hormonális egyensúly. Ilyenkor a hangulati állapot egy sajátos napszaki változást mutat, reggel a legrosszabb, estére egyre jobbá válik. A neurotikus depresszió – más néven disztímia – a környezettel kapcsolatos eseményekre adott reakció, előtörténete van. Olyan életesemények jutnak döntő szerephez, mint a veszteségélmények (halál, válás), súlyos kapcsolati problémák, magány, munkanélküliség, tartós munkahelyi stressz, krónikus betegségek. Ennél a típusnál a depresszió enyhébb formája jelenik meg. Ugyanúgy nyomott a hangulat, de az életvitel kevésbé befolyásolt.
Vannak életszakaszokhoz köthető depressziós képek, mint például az életközépi válságoz kapcsolódó, valamint időskori depresszió. Bár a nőknél eleve nagyobb a kockázata az általános depressziónak, a reproduktív hormonok kiváltotta depressziós zavaroknak is ki vannak téve, úgy mint premenstruációs diszfória vagy a szülés utáni depresszió. Végül fontos még elkülöníteni, a bipoláris, azaz mániás-depressziós zavart, ahol a nyomott hangulatot fokozott aktivitás és felhangoltság váltja fel.

A depresszió kialakulása, kiváltó tényezői

A biológiai okokra visszavezethető, és a pszichés okokkal magyarázható depresszió nem különíthető el élesen egymástól, gyakran átfedik egymást. Ezért inkább azt mondhatjuk, hogy a depresszió kialakulásában komplex tényezők vesznek részt. A genetikai háttérre a családi halmozódások utalnak. Ezen túl a korai életévek tapasztalatai, bántalmazó, elhanyagoló nevelői légkör, a szülők pszichiátriai betegségei vagy korai elvesztésük mind hozzájárulnak ahhoz, hogy később az egyén a felnőttkori stresszhatásokra depresszióval reagáljon. A stresszhatások tehát nem önmagukban vezetnek depresszióhoz. A vulnerabilitás (sebezhetőség) teória szerint a negatív életesemények, stresszorok provokáló tényezőként működnek, de súlyuk és értelmezésük a személyiségfejlődés előzményeitől függ. Vannak, akik a stresszkeltő helyzeteket könnyebben dolgozzák fel, a depresszióra hajlamos ember egyéni érzékenysége azonban jóval nagyobb lehet a gyermekkori tapasztalatok alapján. Ezekben közbülső szerepet töltenek be azok a személyiségtényezők, amelyek összefüggést mutatnak a depresszió kialakulásával. Ilyen személyiségjegyek az alacsony önbecsülés, perfekcionizmus, túlzott önkritika, önfeláldozó, alárendelődő viselkedés, valamint a társas kapcsolatokban érzett inkompetencia érzése.

Hogyan javíthatjuk hangulatunkat természetes úton?

Tevékenységeink egyszerű, de nagy hatású eszközök hangulatunk javításához. Kutatási eredmények igazolják, hogy a jól megválasztott tevékenységek önmagukban is hatékonyak a depresszív hangulat legyőzésében. Sokat segíthetnek az örömteli tevékenységek. Bármi lehet, amiben örömünket leljük, egy forró fürdő vagy egy séta a szabadban. Másrészt lendíthet rajtunk, ha teszünk valamit, ami sikerélményt hoz, vagy azzal az érzéssel jár, hogy kézben tartjuk a dolgokat. Ez lehet egy régóta halogatott kisebb feladat is, például mosogatás, levelek megválaszolása. Az örömöt és sikerélményt okozó tevékenységekből akkor hozhatjuk ki a maximumot, ha beépítjük rendszeres teendőink közé. Egy sokszor bizonyított hatású módszer testi-lelki egészségünk karbantartására a mozgás. Legalább napi tízperces energikus séta a minimum, de ha tudunk, iktassunk be mellé kocogást, úszást, jógát. Fontos megjegyezni, hogy depressziós állapotban a motiváció fordítottan működik. Nem várhatunk arra, hogy kedvünk támadjon csinálni valamit, csak csináljuk! Így tud aztán megjönni a kedvünk a folytatáshoz. A folyamatos stressz hatására kialakuló rosszkedv, kimerültség ellen kiváló eszköz a pihenés. A társas kapcsolatok, együtt töltött idő, kellemes beszélgetések ugyancsak felvidítanak. A testkontaktus olyan hormonokat termel, amelyek jó hatással vannak kedélyállapotunkra, így tehát ölelgessük bátran szeretteinket! Végezetül az egészséges táplálkozás (több zöldség-gyümölcs fogyasztás, kevesebb cukorbevitel) hangulatra gyakorolt kedvező hatását is egyre több bizonyíték támasztja alá.
A vállalkozó szellemű embereknek, akik az önsegítés útján is szívesen dolgoznának jobb hangulati életükért, a Tudatos jelenlét a gyakorlatban című művet ajánlom elolvasásra, feldolgozásra. A könyv tulajdonképpen egy tudatos jelenlét (mindfulness) alapú kognitív terápiás program, amit kifejezetten a depresszió és a szorongás kezelésére dolgoztak ki.

A depresszió kezelése

Ha fenti eszközök nem hoznak jelentős változást életünkbe, az azt jelzi, hogy olyan problémáról van szó, amelynek megoldásához szakemberre van szükség. A pszichológus szakszerű segítségét érdemes mielőbbi igénybe venni. Míg kezdődő, enyhe depressziónál eredményesen lehet segíteni a megküzdést pszichoterápiával, középsúlyos és súlyos esetben hangulatjavító gyógyszerek szedése válik szükségessé. Az érzelmi munka azonban emellett is nélkülözhetetlen a teljes gyógyultság és a visszaesés elkerülése érdekében. Terápiás feladatok közé tartozik a depresszió mélyén gyökerező problémák, megterhelő életesemények, veszteségek, kudarcok, kiváltó személyiségtényezők feltárása, feldolgozása, átdolgozása. Ebben a munkában hatékony terápiás módszerként alkalmazható a katatím imaginítív pszichoterápia (KIP), mely a szimbólumok és a képek világát használja a személyiség mélyebb rétegeinek gyógyítására. Az integratív szemléletben további teret kapnak azok a kognitív terápiás technikák, amelyek a gondolkodási hibák, kognitív torzulások, negatív irányba toldódott információ feldolgozás feltérképezésre és kijavítására helyezik a hangsúlyt.